2012. augusztus 21., kedd

15.fejezet: Békekötés

És elérkezett az utolsó fejezet. Köszönöm mindenkinek, aki elolvasta. :)






Eljött az éjszaka, amikor is elterveztük, hogy együtt elmegyünk egy olyan helyre, ahol nem találnak ránk. Mása és Borisz voltak a kísérőink.
Kilopóztam Másával a parkba. Valerij és Borisz már vártak bennünket.

-          Észak felé indulunk. – szólt Valerij és megfogta a kezem.

Már épp elindultunk volna, amikor nyilkik vettek körül minket.

-          Hogy találtatok ránk? – kérdeztem rémülten.
-          Én találtam rátok. – szólt egy hang a hátam mögül, és tudtam, hogy Ilián az.

Megfordultam.

-          Irina és az ő farkas fiúja. – mondta gúnyosan.
-          Megöllek! – kiáltotta Valerij.
-          Neeee! – kiáltottam én, és a két férfi közé ugrottam.

A nyilkik ránk szegezték a dárdáikat.

-          Most velem jöttök, Igor elé viszlek titeket. Majd ő dönt a sorsotokról.

Gyalog indultunk el Igor kastélyához. Hajnalodott mire odaértünk.

-          Igyekezzetek. – utasított minket Ilián.

Igor már várt minket.

-          Lányom. Miért csinálod ezt? Ő egy vérfarkas, te pedig vámpír vagy.
-          Tudom, de…
-          Semmi de! – üvöltötte. – Idehívjuk az ő családját is, és majd közösen döntünk a sorsotokról. Addig elszállásollak benneteket. – vigyorgott.

Mását és engem a toronyszobába vitetett. Valerijt a tömlőcbe.
Boriszt pedig elküldte a Dolohov – családért.

Másnap reggel érkeztek. Katerina hangosan kiabált.

-          Hol van a fiam? Látni akarom!
-          Katerina Dolohov. – szólt nyájasan Igor.
-          Igor. – mondta Katerina dühösen. – Hol van Valerij?
-          Máris itt lesz. – szólt szelíden.

Felhozatta a fiút a börtönből.

-          Anyám. – szólt Valerij.
-          Fiam. – mondta Katerina, és átölelte a fiát.
-          Valerij. – szólt Andrej Dolohov, és hatalmas pofont adott neki.

Igor közben engem is odavitetett a terembe.

-          Kérem, hallgassanak meg. – könyörögtem a Dolohovoknak. – Szeretjük egymást Valerijjel. Hiába próbálnak meg szétválasztani, mi akkor is szeretjük egymást.
-          Apám. – fordultam Igorhoz. – Miért is vagyunk mi ellenségek? Válaszolj nekem. Hisz mindkét faj emberi vért fogyaszt. Miért harcolunk mégis egymással?
-          Ez már egy nagyon régi história. – szólt Igor.
-          És nincs rá mód, hogy lezárjuk ezt a harcot, és békében élhessünk egymás mellett? – kérdezte most Valerij.
-          Igaza van a fiamnak. – szólt most Andrej Dolohov. – Olyan régóta tart már ez a háború köztünk. Itt az ideje, hogy abbahagyjuk. Már belefáradtunk.
-          Hmm. Igen, ennek nem sok értelme van. Hisz emberből van bőven, és lesz is, nem kell attól félnünk, hogy elfogy a táplálékunk. – mondta Igor.
-          Akkor békét kötünk? – kérdezte Andrej.
-          Rendben. – szólt Igor és kezet fogtak.
-          És mi lesz a gyerekekkel? – kérdezte Katerina.
-          Irina. - fordult hozzám Igor. – Tényleg ez a fiú kell neked?
-          Igen apám, Ő kell.
-          És mi lesz velem? – hápogott Ilián.
-          Te úgyis csak a vagyonomra pályáztál. – hurrogta le Igor. – Ezennel semmissé teszem a házasságotokat. Térj vissza a kastélyodba, és szórakozz a szajháiddal.

Ilián szemlesütve távozott. Igor most ránk nézett.

-          Ha tényleg szeretitek egymást, akkor én nem állok az utatokba, csak az a kérésem, hogy Irina néha látogass meg.
-          Úgy lesz apám. – mondtam mosolyogva.
-          Köszönjük Igor, és köszönöm nektek. – mondta Valerij a szüleinek. – És örülök, hogy végre békességben élhetünk.

Kézen fogott, kisétált velem a kastélyból, és elindultunk az új, közös életünk felé…








3 megjegyzés:

  1. Szia! ^^
    Végree valami jóó is következett :DD
    Akkor nem is lesz folytatás? :(

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szép befejezés lett!:D
    Végre béke!:D
    Gratulálok a történethez!!:)

    millió puszi:



    Natalie

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szépen köszönöm, hogy végigolvastátok.
    Elkészült egy újabb novellám, ha van kedvetek kukkantsatok bele. :)
    http://aregeny.blogspot.hu/

    millió puszi :)

    VálaszTörlés